A háborítatlan természet közepén, domboldali tisztáson elterülő vidéki kúria.
A végtelen lankákon nincs telekhatár, kerítés, a kert vége elveszik a horizonton. És akkor létrejön a ház-táj, egy elnyúló földszintes bejárat, ahonnan hirtelen hatalmas kőtömbök és fehér hajlékok szorulnak a domb aljába, nézik az előttük elterülőt. A vadászatból hazatérők a dombtetőn nézik a naplementét, a teraszon még erdőszag párolog a kabátokból. Az alattuk magasodó kőfalakkal körbevett nappaliból kifolyik a fény az alkonyatba. Még felér a zsibongás, ahogy a szemérmesen félrehúzódó szobákból mindenki a kandalló köré gyűlik. Éjszakába nyúló beszélgetések, szabadság, mezítlábas gyerekkor és a nap végén finoman koccanó poharakban aranyló single malt.
Forró vízbe dobjuk a felcsíkozott narancs, valamint citrom héját, és a finomra vágott vöröshagymát. Két percig blansírozzuk, majd leszűrjük. újraforraljuk, majd belefacsarunk egy keveset a citromból és a narancsból. Hozzáadjuk a mustárt, a vörösbort, és a lekvárt is, és közepes lángon összeforraljuk addig, amíg sűrű, szirupos mártást nem kapunk. Közben sózzuk, borsozzuk, és őrölt gyömbérrel ízesítjük.
Serpenyőben olajat hevítünk és kérgesre sütjük, a sózott, borsozott szarvasgerincet. Ezután sütőpapíros tepsire tesszük és 150 fokos sütőben 10 percig pihentetjük úgy, hogy 2 percenként fordítunk egyet rajta. Utána rögtön visszakerül a serpenyőbe, az előre felolvasztott vajhoz. Mellétesszük a fokhagymát, és a rozmaringot. A szaftos, fűszeres vajjal szépen locsolgatjuk a húst és már tálalunk is.