A harmincas években épült, a Bauhaus stílusjegyeit viselő villát számtalan hozzáépítéstől, kényszerű átalakítástól kellett megszabadítani. A ház nagy gondosságot, ugyanakkor alapos átalakítást igényelt, hiszen a megrendelő család az eredetitől merőben más téri igényeket fogalmazott meg. Az egyszemélyes „legénylakást” családi villává alakítottuk, szülői hálóval, gyerekszobákkal, városra néző emeleti loung terasszal. A homlokzatok felszabadításával és fekete-fehér karakterével kiemeltük ahogyan az épület a saroktelek adottságait kihasználva lépcsőzik. Kiszabadult a korábban beépített terasz is, ahonnan most újra az egyszerűségében meghagyott, egyszerre tágas és titkos hátsó kertbe lehet lejutni. A házat a réginek és az újnak ez a sajátos hatású kombinációja élteti.